Ki lennék, ha...?

Cseritől kaptam egy labdát, jó sokat pattogott, mielőtt lepottyant ide.
Szóval ki lennék: Ki nem? Lennék A dzsungel gyermeke, hogy a természet bennem éljen az összes veszélyével együtt, lennék fehérember Indiában, idegen egy másik kultúrában, lennék apáca, de ha csak én szeretném, lennék Simon, aki mer kiruccanni, nagyon lennék Tibetben a lélek, hogy utazást tegyek önmagamban, miközben valahogy mindig félúton vagyok, mégis jó annak lenni, aki vagyok.

Kreatív esténk volt

Amíg én ilyeneket horgolgattam:

addig a lányok Betlehemet ragasztgattak, a fiúk meg regényt írtak. Hozzáteszem, hogy a 10 éves lányok csendben, nyugisan kreatívkodtak, a 14 éves fiúk pedig néha úgy viselkedtek mint 5-6 kiskamasz lány összezárva.

Csillagjegyek a családban

A csillagjegyhez illő követ és az illusztráló rajzot minden családtag ajándékba kapta Bíborkától (vízöntő, skorpió, szűz és rák):

Variációk egy témára

Serge Lama megírta és elénekelte, a megfilmesített Dalida elénekelte és belehalt. Serge Lama virtuálisan duóban is elénekelte Dalidával.
Lara Fabian is elénekelte:



Plushenko pedig elkorcsolyázta:



Csak mert - akármilyen szomorú is - szeretem ezt a dalt.

Álmomban,

egy szerzetes udvarolt nekem. Civilben volt, kedves és jóképű, és én - annak ellenére, hogy tetszett - azt mondtam neki, hogy ne csinálja, ezt nem szabad és nem  helyes, stb.
Mire ő: Azt majd én eldöntöm, hogy mit csináljak.
Meg fogod bánni, gondoltam még szomorúan ébredés előtt.

Elcélzás

Bori, aki itt még egyáltalán nem öt éves.

Az ölembe viszem az 5 és fél éves legkisebbik keresztlányomat:
- Most már letehetsz.
- Éppen arra gondoltam, hogy szólok, hogy most már letennélek.
- Akkor elcéloztam a gondolatodat.

[Aki céloz, az talál]

Még mindig olvasunk

Régóta tartozom ezzel a bejegyzéssel, Cseritől és Meseanyutól is megkaptam a játék lehetőségét, ezúton is köszönöm nekik.
Az orosházi könyvtár által szervezett, október 9-i könyves programot, amivel együtt indult ez a játék, azt hiszem, már felesleges belinkelni... Marad az asszociációs játék, én ezeket asszociálom:

Olvasás: szerepek, azonosulás, téma, izgalom, megismerés

Kortárs magyar irodalom: öh, változatos, bonyolultabb(?), sötét foltok (a fejemben), ...

E-könyv: színtelen, szagtalan, XXI. század, fejlődés, nem

Könyves blogok: kreatív, ajánlók, közösség, kedvencek, játékok

Könyvtár: választék, várólista, ingyenolvasás, beszélgetés, művház

Akiknek tovább adnám, már mind megkapták (kivéve egyvalakit, de ha neki továbbadnám, morcos lenne rám, márpedig azt nem szeretném:), így is kitalál mindenfélét, nehogy találkoznia kelljen velem:D). Szóval ez marad így. Ha valaki véletlenül erre jár, és még nem játszott és szeretne játszani, az ne fogja vissza magát, asszociáljon tovább.

Filmekről

amelyeket régóta meg szeretnék nézni, de valószínű túl sokat vártam tőlük, mert mindegyikben volt számomra valami bosszantó. Kezdjük a férfiszerelemmel.

Brokeback Mountain - Túl a barátságon
rendező: Ang Lee
író: E. Annie Proulx
szereplők: 
Heath Ledger (Ennis Del Mar)
Jake Gyllenhaal (Jack Twist)
Anne Hathaway (Lureen Newsome)
Michell Williams (Alma Beers Del Mar)
Randy Quaid (Joe Aguirre)
Linda Cardellini (Cassie)
Anna Faris (Lashawn Malone)

Ez a film még jobb lenne, ha nem éppen az maradt volna ki belőle, amit én vártam. Lehet, hogy ez szándékos volt, hogy ne legyen romantikus, de én arra voltam kíváncsi, hogy hogyan szeret egymásba két férfi, hogyan alakul ki közöttük ilyen erős kötődés. Ehhez képest, ezek csak úgy minden előzmény nélkül egymásnak estek. Nem mintha ez ellen kifogásom lenne, mindenki úgy csinálj és azzal, akivel szeretné, de jó lett volna látni, hogyan-miért jutnak el eddig.  Amúgy jó kis lassú film, bizonyos dolgokra csak következtetni enged, és bőven van min elgondolkodni.
És hát igen. Bemutatásra kerül, hogy az anya az,
aki mindig szereti gyermekét, akkor is, ha más
(mint amilyennek ő szeretné).
És hogy bármi történik is, az élet megy tovább.
(Szerintem aranyos volt, amikor a Vészhelyzet ápolónőjéről,
aki ebben a filmben pincért játszik, elhangzik, hogy "valamit tanul, azt hiszem ápolónő akar lenni".)

A másik az
Elsodródva (Adrift)
rendező: Hans Horn
szereplők: 
Susan May Pritt (Amy)
Richard Speight Jr. (James)
Ali Hillis (Lauren)
Niklaus Lange (Zach)
Cameron Richardson (Michelle)
Eric Dane (Dan)
Wolfgang Raach (Amy apja)


Nahát, ezt meg aztán annyira hiteltelenül mutatják be, pedig állítólag megtörtént eseményenyt dolgoztak fel. Már az hihetetlen, hogy egy 3 hónapos csecsemőt elvisznek egy bulizós yacht-túrára. Na és az, hogy az anyának víziszonya van, és mégis ő viszi fel a hajóra a gyereket egy vékony pallón keresztül? Értem én, hogy feszültségkeltés, na de miért nem hihetően? (Amikor mi kirándulunk és kilátóba megyünk, a gyermekeim apja figyel a gyerekekre, én pedig azzal foglalkozom, hogy legyőzzem a tériszonyomat.)

A másik hihetetlen dolog az, hogy ami itt a képen látszik, az az egyetlen próbálkozásuk a hajóra való feljutásra. Nekem annyi ötletem volt közben és olyan dühös voltam, hogy a szereplők szinte semmi értelmeset nem próbálnak meg. Azt, hogy hogyan hat egy ilyen helyzet az emberekre, feszültség, pánik, észvesztés, jól bemutatja a film, de hat ember közül azért lehetett volna 2-3, akik csak akkor omlanak össze, amikor már nincs remény, előtte pedig gondolkodnak a megoldáson. A vége meg annyira sejtelmes, hogy nem is lehet tudni, hogy mi a vége, ami szerintem egy ilyen filmnél felesleges.

Vajon

állatkínzás-e az, ha valaki végignézi, hogy két kutya szétjátszik egy macskát?

Madárinvázió

Amióta az én Drágám eladta az autónkat, gyűlnek az íróasztalon a buszjegyből hajtogatott szálló daruk.

Az ember

szaladgál a városban, néha sétálgat is, akkor leginkább a lába elé néz, esetleg jobbra-balra, de a legritkább esetben jut eszébe a több emeletes házak tetejére felnézni. Aztán, ha egy emeleti függőfolyosóra téved, akkor rácsodálkozik, hogy mik vannak olyan magasan (ez persze nem onnan van fényképezve):

Horváth M. u.

Kimentem

a kertbe, hogy megnézzem, látszanak-e a csillagok, szeretnék hullócsillagokat nézni. Csönd volt, a levegő nem mozdult, fülledt langyos este fél tízkor. Megállapítottam, hogy a felhők eltakarják a csillagokat, ebből nem lesz romantikus hullócsillagbámulás, amikor hirtelen fény borította be az eget. Vártam az égzengést, de semmi, csak a tücskök hegedülnek. A fényjáték azóta is tart, de dörgés sehol, fura látvány.

Azt hitte

Az én drágám azt hitte, hogy fülfelszúrást már nem végeznek. Pedig de.

Utána:

Ő: Rosszabbra számítottam.

Orvos: Látszott magán.

Idén is

Igen, idén is voltunk nyaralni. Jó ez az üdülési csekkes rendszer, az ember nem izgulja agyon magát egész évben, hogy vajon lesz-e miből nyaralni egy kicsit. Éljen a Vállalat!
Naszóval:

Ez a kemping strandrésze volt.

Úgy kezdtük, hogy Balatonboglárra érvén igencsak erősen fújt a szél. Persze azért csobbantunk a Balatonban. Egyszer. Aztán Vonyarcvashegyen kempingeztünk. Jó kis kemping volt, csak éppen nyírták a füvet, amikor odaértünk. Meg másnap is nyírták a füvet. Béreltünk a kempingben csónakot, és megismerkedtünk a zord vizirendőrökkel. Másnap estére elmentünk Kánba, ide az utolsó 3,5 km-t negyed óra alatt tettük meg autóval. Már éppen arra gondoltunk, hogy talán mégsem itt kellett volna szállást foglalni, mikoris megérkeztünk a skanzenhez, amiben 4 napig laktunk. Az egész falu (meg a mellette lévő Gorica is) olyan volt, mintha kicsit visszamentünk volna az időben. És füvet nyírtak!

Ilyen házak voltak a faluban

Ebben laktunk mi

Ilyen volt belülről

Én még sosem láttam ilyen tükrös kanapét., meg olyan házat, amiben három cserépkályha van.

Nem volt egyszerű, de a térerőt azért mindenhol megtaláltuk.

Túrázgattunk, és minden túránkat Ács Lukácsnál kezdtük, a szabadtéri Maci-bárban, ahol csak gongatni kellett, és már jött is Lukács. Mint kiderült, évente megrendezik a Káni filmfesztivált, ahol lehet, hogy filmeket nem vetítenek, de hogy jó buli, az biztos. Rábukkantunk a Fekete István Emlékösvény egy részére, a Fekete István füvészkertre, ahol Fekete István idézeteket lehet olvasni (merthogy Fekete István itt volt segédtiszt). Pl. ilyen vicceseket is mint ez meg ez.
 

Maci-bár Ács Lukáccsal

Pami a pulton

A 13. Káni filmfesztivál hirdetése

 Orfűn a tó nagyon hideg volt. A ház tulajdonosa egy épülő kőbányában dolgozott, úgyhogy azt is megnéztük Hatalmas volt és ekkora gépek voltak, meg még ennél is nagyobbak:

Kán után a Szálkai tóhoz mentünk. Itt egy nem annyira felszerelt kempingben aludtunk (itt is füvet nyírtak!), de a táj szépsége és a már nekem is megfelelő hőmérsékletű víz kárpótolt. Reggel fél nyolckor a dombok között igencsak kellemeset úszkáltunk.

A szúnyogok persze mindenhol megettek minket. Aztán hazajöttünk, dolgoztunk egy csomót a kertben (füvet is nyírtunk), aztán vége lett a szabadságnak és most itt vagyunk gyerek nélkül, megint hetekig, brühühü.

Nna

Egyedül itthon, este 11-kor, ilyen is ezer + 3 éve volt utoljára. Sör, frissen sült kenyér, könyv és francia zene. Jó társaságban vagyok.

Olvass ezt is - azt is

A nyaralásunkról akartam írni, de Blanche dobott nekem egy labdát (köszönöm), úgyhogy most ez jön:

               írjál ki tíz plusz egy könyvet, amiket te már olvastál, de ajánlanád a többieknek. nevezz meg öt         bloggert, akinek kíváncsi vagy a véleményére, linkeld be őket, és hagyj nekik üzenetet a blogjukban. jó olvasást.

1. Márai Sándor: Az igazi, Judit... és az utóhang (egy szerelem több szemszögből)

2. Spiró györgy: Honderű (komoly humor)

3. James Clavell: A Tajpan (kaland keleten, régen)

4. James A. Michener: A forrás I-II., Izrael regénye (mert történelem)

5. Amélie Nothomb: Holt határon (te mit tennél?)

6. Szabó Magda: Freskó (mintha velük lennél)

7. Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok (hogy ne csak a filmet nézd)

8. Zadie Smith: A szépségről (amerikai kavalkád)

9. Karl Bruckner: Szadako élni akar (olvasd el mielőtt a gyereked kezébe adod)

10. Polcz Alaine – Bitó László: Az utolsó mérföld (úgyis eljön)

+ 1: Christopher Moore: Biff evagéliuma (kapcsolódj ki)

Az a baj, az a baj, hogy nehezen tudok 5 bloggert megnevezni (kevés blogot olvasok, még kevesebbhez szólok hozzá, kicsit félve írom ide őket):

Cseri, Netelka, Meseanyu, Juci, Melchiades , ti mit ajánlotok?

Idilli ebéd

Fánk volt. Ennek kapcsán megtanultam, hogy a vánkos az nem paplan.
Meg felmerült még pár dolog: fánk, pofánk, fánkos, pofánkos, a kos pofán fos.
A fánk mindenféle alakú: viking sisak, elefánt, csiga, kacsa, kacsapicsavacsora (na jó, ez már nem az alakról szólt)
Két összesült (sziámi iker) fánk. Jé, ez két pulyka, az egyiknek itt a feje, ott a fara, a másiknak ott a feje, itt a fara. Akkor ezek egymás fenekét nyalogatják.
Amúgy a fánk finom volt.

Éljen a

Szab
ad
s
ág
(ezt a játékot nem én találtam ki)
Csak ne kellene magamat hullára dolgoznom előtte. Meg majd utána is.

Jó szülők?

Nem tudom, mivel érdemeltük ki, és azt sem, hogy kivel voltunk versenyben, de a minap ezt kaptuk:

Csoda, ha könnybe lábad az ember szeme?

Házi szolgáltató

- Befejezte a mosogatógép a szolgáltatást?

De kár,

hogy sose tanulok meg kereket cserélni, mert minden alkalommal megjelenik egy segítőkész fiatalember. Mostantól mérem az idejüket és a legjobbnak elkérem a telefonszámát.

RG

Akkor nézzük, milyenek voltak tavaly:

Özönvíz

Vajon elkezdjük építeni Noé bárkáját?
Öfelsége haragja

RG diákolimpia országos döntő 2010.

Nem a a legjobbak, de szépek és aranyosak és szeretjük őket:

Alkotunk

Főleg a lányom:

 

A fiam is egy kicsit:

Én meg ezeket alkottam:

A pillangó egész jól sikerült:

A kenyeret meg nem keverte meg a gép, és ilyen katasztrofális lett(

Érik a...

ropogós cseresznye. És már a kiscseresznyefán is annyi volt, hogy nem számoltuk, hogy kinek mennyi jut.

Nem tudom ki volt az,

de nem kellett volna kiállnia az autók elé az autópálya közepén. Még jó, hogy időben felébredtem.

Tanulok néha

Megtanultam hétvégén, hogy a csomópont nem Bach (azt azért gondoltam, hogy nem a zeneszerzőről nevezték el, de mondjuk Bach József csomóponttervezőről), hanem BAH. Bahharahharahhahha...

Durr

Akkorát dörgött, hogy tudtam, hogy úgy pattan ki az ágyból, és szalad hozzám, mint egy kisnyúl.

Amikor ma kihúzták két fogát, kiderült, hogy azért bátor kisnyúl.

Eurovison 2010

Szerintem bájos:

Jó hír

Hazafelé tart a gyerek a Budapest-Szeged vasútvonalon az osztálykirándulásról. Próbálom elérni telefonon, hogy szálljon le Szatymazon. Telefonja egész hétvégén kikapcsolva. Nosza hívom a tanárt:
- Jónapot kívánok. P.B, anyukája vagyok. Legyenszíves szólni neki, hogy ne menjen Szegedig, Szatymazon szálljon le. Őt nem tudom elérni, mert ki van kapcsolva a telefonja.
- Igen, azért nem tudja elérni, mert elhagyta a telefonját.
- Hát ez remek... (ó, hogy az a...)
.....
- Akkor szólok Balázsnak, hogy szálljon le Szatymazon.
- Inkább Benedeknek szóljon, én őt várom.
- Jaaa,  ő nem hagyta el a telefonját.
- Ó, ez aztán a jó hír.

Na végre, hogy esik az eső

Már úgy hiányzott.

Találkozás

Azt álmodtam, hogy találkozom Blanche-sal (a molyról). Az volt benne az érdekes, hogy Klárinak (nem a molyról) álltam sorba hamburgerért, amikor Blanche megjelent és nagyon megörültünk egymásnak (álmomban hosszú, egyenes, vöröses - olyan narancssárgás vöröses - haja volt, pedig szerintem nem olyan). Namármost, Klári debreceni, Blanche zalaegerszegi. Hogy a hamburgeres hol van, azt nem tudom.

Shoppingolnék

de nem tudok. Egyszerűen nonszensz, hogy hányszor előfordul, hogy elmegyünk NEKEM venni valamit, aztán mégis NEKI való dolgokkal térünk haza. Vagy én vagyok nagyon béna, hogy egy cipő sem tetszik nekem a boltokban, vagy mindenki más béna, aki cipőt vesz magának ebből a választékból. Ha valamelyik mégis megtetszik, az biztosan nincs a méretemben. Vagy annyira ezért mégsem tetszik, hogy azt az összeget kiadjam érte.

Egy verébbel

beszélgettem tegnap. Leparkoltam egy McDonalds parkolóba és rögtön leszállt az autó mellé egy veréb. Felfelé nézett, befelé az ablakon, én meg lefelé néztem, kifelé egy ablakon. Azt mondta:
- Hozzál nekem egy kis morzsát a mekiből!
- De én nem enni jöttem.
- Légyszilégyszi!
- Bocs, de én itt csak várok valakit.
Akkor ő felszállt a visszapillantóra, mereven bámult a szemembe, aztán megfordult és lekakálta tükröt.

Defektes egy nő vagyok

Egy hónap alatt három defekt, és mindegyik jobb első. A bicajomról meg ne is beszéljünk...

Horror

Szombaton nálunk aludt a fiam legjobb barátja, a lányom meg elhúzott a barátnőjéhez aludni. Akinek két bátyja van. Vasárnap este igencsak nyűgös volt a lány, gondoltam biztosan későn feküdtek le, sokáig csacsogtak a barátnővel. Aztán elsírta magát, hogy azért nem tud aludni, mert szombat este lefekvéskor a fiúk horrorfilmet kezdtek nézni. Gondolom a barátnő edzve van az ilyenhez, az apa nélkül felnövő kamasz fiúk mellett, viszont Bíbor egy idő után szólt az anyukának, aki kikapcsoltatta a tévét, de a lányom eléggé kiborulhatott, mert anyukának mellé kellett feküdni, hogy megnyugodjon.
Legutóbb, amikor egy másik barátnőjénél aludt, mikor hazajött beszélgettünk és megkérdeztem: na és mit  vacsiztatok? Csipszet. Frankó, gondoltam. Ugyan az anyuka megkérdezte, hogy éhesek-e, de nem voltak azok.... Ott meg azért nem tudott elaludni, mert tévét néztek az ágyból, a többi lány elaludt közben, de a tévé túl hangosan szólt...
Nemrég nálunk vacsorázott egy barátnő, ő meg azt mondta, hogy jó nálunk vacsorázni, mert közösen eszünk.


Vasárnap este Bíbor mellettem aludt el...

Fontos közölnivaló

Beszélgetés a lányommal:
- Anya, fontos közölnivalóm van.
- ??? (kérdő tekintet)
- Te olyan fiatalnak nézel ki!
- ??? (még kérdőbb tekintet)
- Már harmincvalahány éves vagy és csak huszonvalahánynak látszol.
- Ez most hogy jutott eszedbe?
- Csak úgy eszembe jutott. Meg mondta Fanni és Dea is.
- És te ennek örülsz?
- Igen. (nagy ölelkezés)

Ügyes vagyok...

Ki akartam törölni egy megszűnt blogra mutató linket. Sikerült az összeset kitörölni...

Boldogság

Ma végre megnéztem a Degas-tól Picassóig kiállítást, és hát igen, azért még mindig az impresszionisták a legjobbak, legalábbis nekem. Persze voltak egyéb kiváló alkotások is.
Update: Ide bővebben akartam írni, csak lusta voltam. A lényeg az, hogy ha hallok is valami olyan kiállításról, programról ami tetszene, elintézem magamban azzal, hogy messze van, sokba kerül, nincs időm. Úgyhogy azért örültem annyira, hogy ide elmentem. HAri szerint a Szépművészeti Múzeum nem változott azóta, amióta én általános iskolás koromban egyszer ott jártam, de ez engem nem zavart, mert persze nem emlékeztem már szinte semmire, csak egy dolog, egyetlen kiállítási tárgy maradt meg bennem akkorról, az is nyilván azért mert sokkolt: egy 40-50 cm átmérőjű gömb, ami a földet ábrázolta, mellette egy 20-30 cm-es pénisszel, hegye a föld felé. (lehet, hogy a méretek teljesen mások voltak, min ahogy az én méretem is más volt akkor) Megtermékenyítés, vagy valami ilyesmi volt a témája. Hát ennyi.
Akkor még nem tudtam sokat az impresszionistákról, most viszont szemgyönyörködtetés terén (többek között) ők tesznek boldoggá:).
Aki esetleg ezt a bejegyzést olvassa és szereti a festészetet, javaslom, hogy látogassa meg egy ismerős festő oldalát itt. 

A.J. Christian: Mit keresett isten a nappalimban?

Nagyon sokáig olvastam ezt a könyvet. Nem azért mert olyan nehéz olvasni, vagy mert nem jó könyv, hanem mert hangulat kell hozzá. Írni sem könnyű róla.

Sok ilyen ezo-izés könyv van mostanában. Nem olvastam nagyon sokat, de valahogy vonzódom az ezo-hoz, mondhatni látok benne fantáziát. A.J. Christian nem igazán mond új dolgot (légy önmagad, nincs jó és rossz, csak egység van, használd a tudatod, meditálás, energia, létezés). Pl. arról sem itt olvastam először, hogy a tárgyaknak tudatok van: Lázár Ervin: Mit ugrálsz hideg? című meséje jut először eszembe, de hát sok-sok mesében előfordul ez:). Közben olvasgattam a mek-en Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvét, és lényegében ugyanezeket fogalmazza meg:

„A létezés

Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. A létezés mindenben azonos.

A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet.

Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.

Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel rögzíthetőt keresi: értelme van.

Az ember az egyetlen, aki önmagában egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.

Az egyéniség szétbontása

Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak.

Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága.

Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.

Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.

Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.

A teljes-ember

Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen...”

Az újdonság - számomra - ebben a könyvben az, hogy egy egész világnézetet, világfelfogást ír le. Nem úgy, mint egy hagyományos (értsd: a mi civilizációnk szerinti) értelemben vett vallást, hanem emberközpontúbban, nem isten van a központban, hanem a tudatod, ami persze egységet alkot egy nagy közös tudattal (amit persze lehet istennek is nevezni, vagyis mindenki isten). Alaposan megmagyarázza, hogy hogyan is épül fel a világ. Elég didaktikusan meséli el ezt az egészet, kevés a párbeszéd (ezért is ment olyan lassan az olvasás), a kerettörténet viszont tetszik. Elgondolkodtató, hogy mi mindenre lennénk képesek a tudatunkkal (és én elhiszem, hogy vannak olyan emberek, akik tényleg képesek), illetve hogy mindenkinek az a tökéletes amit éppen megél (legyen az nagy öröm, vagy irtózatos szenvedés). Hm. Meg az idő, ami nem is múlik (Az Anna Kareninát olvastam ezzel egyidőben, és ott erre figyeltem fel ennek kapcsán:   "S amit ekkor látott, később nem látta sohasem. Különösen az iskolába siető gyerekek, a tetőről a járdára röppenő szürkéskék galambok s a liszttel beszórt zsemlék, amelyeket egy láthatatlan kéz akkor rakott ki: ezek hatották meg. Ezek a zsemlék, a két fiúcska s a galambok földöntúli lények voltak. S minden egyidőben történt: a fiú a galamb felé futott, s közben mosolyogva Levinre pillantott; a galamb csapkodni kezdett a szárnyával, s a levegőben reszkető hópihék közt, a napban megvillanva fölröppent, egy ablakocskából pedig megcsapta a frissen sült kenyér illata, s ugyanakkor zsemléket raktak ki. Mindez oly szokatlanul szép volt így együtt, hogy Levin elnevette és elsírta magát az örömtől.")
Ja és persze a határtalanság: "Az én létezésem korlátlan korlátot és határtalanul sok határt tartalmaz a nem-cselekedve cselekvés állapotában."

Hát ennyi, lehet, hogy össze-vissza beszélek...

Szoktam én

meccset nézni Sassal, olyankor vagy könyv van a kezemben, vagy az ölében fekszem csukott szemmel. Szóval nagyon értek hozzá.  Na de ma, a nem létező választási eredmények helyett Sas egy meccsre kapcsolt át, mielőtt hátat fordított a tévének. Én meg a kanapén olvasgattam és egy kicsit belebámultam a meccsbe. Sas rám nézett és így szólt:
- Úgy nézed, mintha érdekelne.
- Hát csak azt néztem, milyen szépen passzolgatva hozza ki a labdát az egyik csapat.
- Na ugye! Milyen érdekes egy focimeccs!

Mondtam én valaha is, hogy nem?
Kacagtunk egy jót. Aztán persze tovább olvastam. Választási eredmények meg még sehol.

Ilyen a természete...

- Miért kaptál egyszerre két ötöst egy dolgozatra?
- Ilyen a tanár természete.

Hát isten tartsa meg a jó természetét.

Igen, létezik

szerelem első látásra. Szemtanúja voltam ugyanis, hogy egy másfél éves kisfiú első látásra beleszeret egy 4 éves kislányba.

Életmentés?

Bíbor hazahozott egy nárciszt, amit az úton talált, vízba rakta néhány gazzal együtt és azt mondta:
- Megmentettem az életét.
- Hát, ha az életét nem is mentetted meg, ... - mire Beni közbevágott:
- Felvirágoztattad a halálát.

Igyunk virágot!

A névkeresgélés közben ugyanis ilyenekre bukkantam. Így lehet meginni:

Van itt liliom, jázmin, bíborka...

A nevekről jelentéséről...

....gondolkodtam, arról, hogy milyen szép, ha egy lánynak virágneve van. Nekem például van egy ilyen virágom:

Bíborka - Kerti golyófüzény - Gomphrena

 
Általános: Egynyári növény.
Virágágyakba, kőedényekbe kiválóan alkalmas, szárazvirág-kötészetben felhasználható.
Magassága: 60-70 cm
Szélessége: 40-50 cm
Ültetés, szaporítás: Tavasszal állandó helyére vethető, megjelenése után ritkítani kell.
Igénye: Tápanyagban gazdag, nedves talajokat kedveli. Állandó öntözést kíván, de túlöntözni nem szabad!


De nem csak virágom van:
A Benedek  férfinév a latin benedictus szóból származik, amelynek jelentése: áldott. És tényleg áldott lehet ez a gyerek, hisz nagyon közel volt hogy ne is legyen, és mégis van, és egészséges.

A Miklós a görög Nikolaosz név szláv változatából származik, jelentése győzelem + nép, egyes források szerint nép ragyogása. Végülis ő a családfő, mi meg az ő népe.

A Rita női név a Margit olasz alakjának, a Margheritának a rövidüléséből származik. Szóval én is virág vagyok....

Zenei est

Tegnap végre eljutottam a Frankofónia ünnepének egyik programjára (a könnyűzenei koncertről, meg az irodalmi estről sajnos lemaradtam), egy Hárfa gálára. Még sose hallottam hárfát élőben (nem élőben sem nagyon), úgyhogy kellő kíváncsisággal mentem el. A Móra Ferenc Múzeum egyik termében volt. Az elején kicsit hosszúra nyúltak a beszédek, de az előadások tényleg gyönyörűek voltak. Ezt hallgattuk (természetesen más előadásában):

meg ezt is:

És még büféasztal is volt, úgyhogy a csajos teázás előtt még meg is vacsiztunk. Anikó még pezsgőzött is, a teázásnak meg az lett a vége, hogy a többiek alkohollal turbózott kakaót ittak...

Én már megint

álmodtam. Álmomban összehoztam két (könyv)molyt.

Annyit írok már álmokról, hogy azt hihetnék (az a rengeteg olvasóm:), hogy az álmokban élek, pedig nem. Nemrég volt egy időszak, amikor éjszaka-hajnalban felébredtem egy-egy álom után, és arra gondoltam, hogy már megint mekkora hülyeséget álmodtam. Aztán visszaaludtam, reggel pdig csak arra emlékeztem, hogy mekkora hülyeséget álmodtam, de arra nem, hogy mi volt az.

Amúgy szeretem az álmokat. Nem lehet úgy elmesélni őket, amilyenek igazából, mert szinte mindig van valami elmondhatatlan abban, ahogy az álmot átéli az ember. Vagyis én.

Márciusi vizek

Víz még nincs, de március van és biztosan víz is lesz... Érdekes, hogy a márciusi vizek mennyire mást jelent a déli féltekén, mint az északin.

Azt álmodtam, hogy

a győri plázában, a kávézó-pékségben reggelizek DJvel. De igazából nem is pláza volt (de mégis ott volt), hanem olyan l'arab du coin féle. Én később értem oda, DJ már a kávét iszogatta a pultnál (rajtunk kívül nem is volt ott senki), az arab meg kedvesen elém tolta a reggelit és azt mondta: Kéred a Bűn és bűnhődést is? Nem, mondtam, én most az Anna Kareninát olvasom.

Hogy van ez?

Na de most tényleg sokasodnak a földrengések, vagy csak hozzám jutnak el sűrűbben ezek a hírek? A Föld is átalakul /Concepcion három méterrel eltolodott/, meg globálisan felmelegszik, talán az apokalipszis közeleg? Vagy dimenzióváltás lesz?

Szeretek

pókerezni :) Ma nálunk alszik Dani, Bíbor meg a barátnőjénél, úgyhogy négyesben pókereztünk egy jót. Legalábbis én nagyon élveztem, főleg a végét.

Vannak, akik nem tudnak pókerarcot vágni. Pl. az én fiam, annyira látszik rajta, hogy mikor milyen lapja van, hogy inkább ne is nézek rá játék közben, hogy legyen esélye:)

Egyébként nem először fordul elő, hogy én nyerem az összes zsetont...

Itt a tavasz...

.. és ma végre már lehetett a kertben dolgozgatni. Nem mintha imádnék dolgozni, nehéz is volt rászánni magam, de ez most jólesett. Bár hideg volt, de sütött a nap, nem volt olyan rossz idő, mint ahogy jósolták. A hóvirág már kinyílt, a nárciszok is bújnak kifelé, sőt, tulipánt is láttam.

Tudósok

Én Beninek (vasárnap háromkor):
- Mit csinálsz?
- Megoldok egy olyan feladatot, amit Einstein adott fel.

Jól van akkor.

Fejlemény1: ÉN megoldottam.
Fejlemény2: Ő is.

Kaptam egy...

... varrógépet! Nagyon-nagyon örülök neki! Így néz ki:

És mivel pont Valentin nap volt, varrtam egy szívecskét:

ami elég bénácska lett, de legalább sötétben vicces:

Egy pillanat alatt...

...történt, hogy elaludtam, és azonnal kilépett valaki az autó elé, úgy megijedtem, hogy rögtön fel is ébredtem.

Constantin - A démonvadász (Constantine)

Rendező: Francis Lawrence
Író: Kevin Brodbin

Szereplők:
Keanu Reeves
Rachel Weisz





Ismertető

Álom

Ezt az álmomat még be sem írtam ide, pedig régebben álmodtam, mint a rémet. Még jó hogy elmeséltem, megírtam másoknak, mert különben elfelejtettem volna, pedig jó érzésű álom volt nagyon, még úgy is, hogy Peti befüstölt.

Elköltözünk egy másik, a mostaninál kisebb házba (a mostani sem túl nagy), ami ráadásul elég romos volt. Aztán ahogy járkáltunk a házban, kiderült, hogy nem is olyan kicsi (jóval nagyobb mint a mostani), bár nem egy palota, de van egy csomó szoba, megnéztük a kertet is, dimbes-dombos volt,  és én arra gondoltam (álmomban persze), hogy ez egy olyan hely, ahol olyan otthont lehetne teremteni, mint Kate-é a Vigaszágban. Aztán felrémlett előttem egy kép, hogy tűz van, és valaki benne ég és segíteni kell. Kétségbeesetten kerestem a tüzet, de csak füst volt szerencsére, és ott volt Peti, szemlátomást ő okozta a füstöt, az nem derült ki mivel, de nagyon magyarázkodott (olyan petisen), hogy hogyan is történt az eset.

Így élünk

Valamelyik nap a lányom az ölembe ült, valamit szagot érzett:

- Mit ettél?
- Pattogatott kukoricát. Meg sört ittam.
- Hát hogy éltek ti!?

Hát így.

(Rém)álom

Nemrég azt álmodtam, hogy meghalt valakim. Egyszer pár éve már álmodtam ugyanerről a személyről, hogy meghal, az sokkal rosszabb volt, arra ébredtem, hogy sírok. Még szerencse, hogy ott volt mellettem Sas. Most nem sírtam, de amikor felébredtem, ki kellett nyitnom az ablakot. Szerencsére most is ott volt Sas. Anyukám egyszer azt mondta, hogy akinek a haláláról álmodunk, az sokáig fog élni. Remélem...

Amúgy fura dolog ez. Egy internetes ismeretlen ismerősöm sokáig nem jelentkezett és én, ki tudja miért (akkoriban volt ez az álmom is), elkezdtem aggódni érte. Aztán írt egy mondatot a blogjába, ami alapján, meg az újság is tele volt rossz hírekkel, még jobban aggódtam. Amikor életjelet adott, kiderült, hogy elvesztette valakijét, és én nagyon együtt tudtam vele érezni. Fura dolog ez...

Házszentelő

Mint megtudtam, mostanában (legalábbis két hete az volt) van a házszentelések időszaka. Namármost, nekünk nincsen csengőnk. Ha zárva van a kapu, nem jön be senki, csak akit várunk. Ha nincs bezárva, akkor a váratlan látogató is bejöhet, és kopoghat az ajtón. Ezt tette a falu plébánosa (akit egyébként nem ismerünk) is két hete szombaton. Szerintem az udvarias ember, főleg ha ismeretlen és váratlan látogatóként érkezik, kopogás után vár egy kicsit, amíg valaki kinyitja az ajtót. Na ő nem így tett, rögtön nyomakodott be az ajtón. Elmondta hogy hívják, ki ő és hogy jött megszentelni a házunkat, melyik szobába menjen (rámutatott a két látható szobaajtóra (több nem is nagyon van), hogy merre menjen. Kicsit bizonytalanul mutattam neki, hogy ha már, akkor a nappaliba. Sáros cipőjével be is caplatott. Elvégezte a pár perces szertartást, kikérdezett minket a felekezeti hovatartozásunkról, meg hogy a gyerekek járnak-e hittanra (nem járnak). Az nagy baj, nagyon nagy baj, mert gondolni kell a lelkükre. Persze még fiatalok vagyunk, de azért jó lenne már most gondolni arra, hogy mi lesz velünk a halál után, mert az nem úgy van ám, hogy csak beleraknak minket a gödörbe, aztán nem történik semmi.
Vajon tényleg ez a hit? Hogy fenyegetően magam előtt látom, hogy mi lesz velem a halál után? Ezért kellene hittanra meg templomba járni és imádni az urat? Vajon hány szülőt tudott már meggyőzni, hogy küldje el a gyerekét hittanra, azzal az érvvel, hogy nagy baj, ha nem jár?
Ha lett volna időnk, talán belekötünk kicsit, de vendégeket vártunk.
És majd jön jövőre is (ezt vajon fenyegetésnek szánta?). Persze csak ha nyitva lesz a kapu.

Megérzés (Premonition)

amerikai thriller, 2007
rendező: Mennan Yapo



szereplők:
Sandra Bullock
Julian McMahon


Ismertető.

Az időutazás tipikusan az a téma, amiről sokat lehet vitatkozni, és nagy a bakilehetőség is. Több kérdés merült fel bennem a film után, pl: 
1. Az első jelenet már azután történik, hogy a nagyobbik lány beleesett az üvegbe, még sincsenek rajta vágásnyomok. Ez egy durva baki, vagy én néztem el valamit?
2. Miért vitték el az anyát és kötözték le? Először arra utaltak, hogy ő okozta a vágásokat a lányán, de később kiderült, hogy nem. Nem volt közveszélyes sem, önmagára sem volt veszélyes. És hogyan, miért mikor engedték ki?


Jó film volt, persze Sandra Bullockot szinte minden filmjében szeretem. Majd megnézem még egyszer, hátha választ kapok a kérdésekre.

Zuhanás a csendbe (Touching the Void)

Angol dokumentumfilm, 2003
rendező: Kevin Macdonald
író: Joe Simpson
szereplők:
Nicholas Aaron (Simon Yates)
Brendan Mackey (Joe Simpson)
Ollie Ryall (Richard Hawking)
Joe Simpson
Simon Yates


Ismertető.

Két hegymászó igaz története. Az egyik abban a tudatban ér le a hegyről, hogy megölte a másikat. A másik küzd az életéért... Durva.

Tétel az élet nagy igazságáról...

Kilenc éves lányom lefekvés előtt eleresztett egy pukit, aztán tudományosan azt mondta:

- Fing nélkül nincs élet. Ez az én tételem. A Bíborka-tétel.

Hát nem édes?

Filmek, amiket láttam/tunk...

Azért (is) lesznek bejegyzések filmekről, hogy az "együtt láttuk" ne legyen vita tárgya...

Szünet volt... folytatás

...merthogy megint megmutatta magát nekünk az igazi tél és így nézett ki a kert, de rögtön el is kezdett olvadni:
Itt van még több kép a téli kertről.

Szóval aztán voltunk Győrben is, ahol szintén sokat ettünk és keveset mozogtunk. Mónival megnéztük a Poligamy-t (szerintem kár volt), a fiúk meg az Avatart, ők jól választottak.

Végre találkoztam Dizsivel, és Somával. Soma keveset beszélt, de annál többet nézelődött. Ha valaki megtetszett neki, csak odaállt elé, és bámulta, mulatságos volt. Dizsivel viszont jól kidumáltuk magunkat, kár, hogy ilyen ritkán van alkalmunk találkozni...

December 30-án Dobogókőre mentünk, ott találkoztunk Halászékkal és túráztunk egyet (3 és fél órát) a nagy hóban. Lementünk Pilisszentkeresztre, ahol az asszonyok megkapták a nekik járó unicumot, aztán vissza az autóhoz Dobogókőre. Azért eléggé elfáradtunk, de nagyon jó volt.
Másnap korcsolyáztunk az Ice-Centerben, az is szuper volt, szerencsére kevesen voltak délelőtt. Utána ismét túrázni kellett (Józsi szervezte a programot:) a Szilasliget melletti kilátóba, de most nagy hó helyett nagy sár volt, és a csapat is kibővült. A Ferenc József kocsmától indultunk, úgyhogy az alapozás megvolt, fent pedig forraltbort (a gyerekek teát!) fogyasztottunk, meg zsíroskenyeret tömtünk magunkba lilahagymával.
Szóval aktívan telt az év utolsó két napja. A szilveszter is aktív volt (ezt is Józsi szervezte), vetélkedtünk egy kicsit, összemértük erőnket pingpongban, scrabble-ben, memóriajátékban, hulahoppozásban, pingponglabdacélbafújáshosszúszívószállal-ban, kártyavárépítésben, táncszőnyegen, és a gyerekeknek még kincskeresés is volt. Meg persze étel-ital-beszélgetés.
Erről az egészről itt van néhány kép.
Na, az év első két napját kevésbé aktívan töltöttük... mondhatni csak punnyadtunk itthon.

Szünet volt...

... az iskolában és a munkahelyen is, és ezt a szünetet nem blogírással töltöttem, úgyhogy most pótolom.

Bíborka december 21-én megkapta a fogszabályzóját, ami piros és csillogós. Ez ugyan nem látszik rajta, ha beteszi, és csak éjszaka kell hordani, de azért ő rettentően boldog. Igaz, ma reggel már megjegyezte, hogy Blankának és Anginak azért jó, mert az anyukájuk tisztítja a fogszabályzójukat. Mondtam is neki, hogy NEKEM meg azért jó, mert az én kislányom olyan ügyes, hogy maga tisztogatja a fogszabályzóját:)

A karácsony előtti hó nagyon jólesett - jól esett, de sajnos előre tudni lehetett, hogy karácsonyra már nem lesz belőle semmi, így a lelki szemeimmel lefényképeztem, hogy fehér karácsonyunk legyen. Addig is amíg a Jézuskára vártunk,a gyerekek ezeket bontogatták:

Miközben a Mikulás hőlégballonnal elszállt felettünk és ünnepi hangulatot teremtettünk, elkészült a karácsonyfa és a Jézuska is megérkezett hozzánk:

Úgy tűnik idén is jók voltunk...

25-én Adára mentünk és ott is jól éreztük magunkat és sokat ettünk. Érdekes volt december 26-án napsütésben, kb. 18 fokban a Tisza parton sétálgatni.

 --- És most megszakítom az írást, mert ki kell mennem havat lapátolni. ---