(Rém)álom

Nemrég azt álmodtam, hogy meghalt valakim. Egyszer pár éve már álmodtam ugyanerről a személyről, hogy meghal, az sokkal rosszabb volt, arra ébredtem, hogy sírok. Még szerencse, hogy ott volt mellettem Sas. Most nem sírtam, de amikor felébredtem, ki kellett nyitnom az ablakot. Szerencsére most is ott volt Sas. Anyukám egyszer azt mondta, hogy akinek a haláláról álmodunk, az sokáig fog élni. Remélem...

Amúgy fura dolog ez. Egy internetes ismeretlen ismerősöm sokáig nem jelentkezett és én, ki tudja miért (akkoriban volt ez az álmom is), elkezdtem aggódni érte. Aztán írt egy mondatot a blogjába, ami alapján, meg az újság is tele volt rossz hírekkel, még jobban aggódtam. Amikor életjelet adott, kiderült, hogy elvesztette valakijét, és én nagyon együtt tudtam vele érezni. Fura dolog ez...

Házszentelő

Mint megtudtam, mostanában (legalábbis két hete az volt) van a házszentelések időszaka. Namármost, nekünk nincsen csengőnk. Ha zárva van a kapu, nem jön be senki, csak akit várunk. Ha nincs bezárva, akkor a váratlan látogató is bejöhet, és kopoghat az ajtón. Ezt tette a falu plébánosa (akit egyébként nem ismerünk) is két hete szombaton. Szerintem az udvarias ember, főleg ha ismeretlen és váratlan látogatóként érkezik, kopogás után vár egy kicsit, amíg valaki kinyitja az ajtót. Na ő nem így tett, rögtön nyomakodott be az ajtón. Elmondta hogy hívják, ki ő és hogy jött megszentelni a házunkat, melyik szobába menjen (rámutatott a két látható szobaajtóra (több nem is nagyon van), hogy merre menjen. Kicsit bizonytalanul mutattam neki, hogy ha már, akkor a nappaliba. Sáros cipőjével be is caplatott. Elvégezte a pár perces szertartást, kikérdezett minket a felekezeti hovatartozásunkról, meg hogy a gyerekek járnak-e hittanra (nem járnak). Az nagy baj, nagyon nagy baj, mert gondolni kell a lelkükre. Persze még fiatalok vagyunk, de azért jó lenne már most gondolni arra, hogy mi lesz velünk a halál után, mert az nem úgy van ám, hogy csak beleraknak minket a gödörbe, aztán nem történik semmi.
Vajon tényleg ez a hit? Hogy fenyegetően magam előtt látom, hogy mi lesz velem a halál után? Ezért kellene hittanra meg templomba járni és imádni az urat? Vajon hány szülőt tudott már meggyőzni, hogy küldje el a gyerekét hittanra, azzal az érvvel, hogy nagy baj, ha nem jár?
Ha lett volna időnk, talán belekötünk kicsit, de vendégeket vártunk.
És majd jön jövőre is (ezt vajon fenyegetésnek szánta?). Persze csak ha nyitva lesz a kapu.

Megérzés (Premonition)

amerikai thriller, 2007
rendező: Mennan Yapo



szereplők:
Sandra Bullock
Julian McMahon


Ismertető.

Az időutazás tipikusan az a téma, amiről sokat lehet vitatkozni, és nagy a bakilehetőség is. Több kérdés merült fel bennem a film után, pl: 
1. Az első jelenet már azután történik, hogy a nagyobbik lány beleesett az üvegbe, még sincsenek rajta vágásnyomok. Ez egy durva baki, vagy én néztem el valamit?
2. Miért vitték el az anyát és kötözték le? Először arra utaltak, hogy ő okozta a vágásokat a lányán, de később kiderült, hogy nem. Nem volt közveszélyes sem, önmagára sem volt veszélyes. És hogyan, miért mikor engedték ki?


Jó film volt, persze Sandra Bullockot szinte minden filmjében szeretem. Majd megnézem még egyszer, hátha választ kapok a kérdésekre.

Zuhanás a csendbe (Touching the Void)

Angol dokumentumfilm, 2003
rendező: Kevin Macdonald
író: Joe Simpson
szereplők:
Nicholas Aaron (Simon Yates)
Brendan Mackey (Joe Simpson)
Ollie Ryall (Richard Hawking)
Joe Simpson
Simon Yates


Ismertető.

Két hegymászó igaz története. Az egyik abban a tudatban ér le a hegyről, hogy megölte a másikat. A másik küzd az életéért... Durva.

Tétel az élet nagy igazságáról...

Kilenc éves lányom lefekvés előtt eleresztett egy pukit, aztán tudományosan azt mondta:

- Fing nélkül nincs élet. Ez az én tételem. A Bíborka-tétel.

Hát nem édes?

Filmek, amiket láttam/tunk...

Azért (is) lesznek bejegyzések filmekről, hogy az "együtt láttuk" ne legyen vita tárgya...

Szünet volt... folytatás

...merthogy megint megmutatta magát nekünk az igazi tél és így nézett ki a kert, de rögtön el is kezdett olvadni:
Itt van még több kép a téli kertről.

Szóval aztán voltunk Győrben is, ahol szintén sokat ettünk és keveset mozogtunk. Mónival megnéztük a Poligamy-t (szerintem kár volt), a fiúk meg az Avatart, ők jól választottak.

Végre találkoztam Dizsivel, és Somával. Soma keveset beszélt, de annál többet nézelődött. Ha valaki megtetszett neki, csak odaállt elé, és bámulta, mulatságos volt. Dizsivel viszont jól kidumáltuk magunkat, kár, hogy ilyen ritkán van alkalmunk találkozni...

December 30-án Dobogókőre mentünk, ott találkoztunk Halászékkal és túráztunk egyet (3 és fél órát) a nagy hóban. Lementünk Pilisszentkeresztre, ahol az asszonyok megkapták a nekik járó unicumot, aztán vissza az autóhoz Dobogókőre. Azért eléggé elfáradtunk, de nagyon jó volt.
Másnap korcsolyáztunk az Ice-Centerben, az is szuper volt, szerencsére kevesen voltak délelőtt. Utána ismét túrázni kellett (Józsi szervezte a programot:) a Szilasliget melletti kilátóba, de most nagy hó helyett nagy sár volt, és a csapat is kibővült. A Ferenc József kocsmától indultunk, úgyhogy az alapozás megvolt, fent pedig forraltbort (a gyerekek teát!) fogyasztottunk, meg zsíroskenyeret tömtünk magunkba lilahagymával.
Szóval aktívan telt az év utolsó két napja. A szilveszter is aktív volt (ezt is Józsi szervezte), vetélkedtünk egy kicsit, összemértük erőnket pingpongban, scrabble-ben, memóriajátékban, hulahoppozásban, pingponglabdacélbafújáshosszúszívószállal-ban, kártyavárépítésben, táncszőnyegen, és a gyerekeknek még kincskeresés is volt. Meg persze étel-ital-beszélgetés.
Erről az egészről itt van néhány kép.
Na, az év első két napját kevésbé aktívan töltöttük... mondhatni csak punnyadtunk itthon.

Szünet volt...

... az iskolában és a munkahelyen is, és ezt a szünetet nem blogírással töltöttem, úgyhogy most pótolom.

Bíborka december 21-én megkapta a fogszabályzóját, ami piros és csillogós. Ez ugyan nem látszik rajta, ha beteszi, és csak éjszaka kell hordani, de azért ő rettentően boldog. Igaz, ma reggel már megjegyezte, hogy Blankának és Anginak azért jó, mert az anyukájuk tisztítja a fogszabályzójukat. Mondtam is neki, hogy NEKEM meg azért jó, mert az én kislányom olyan ügyes, hogy maga tisztogatja a fogszabályzóját:)

A karácsony előtti hó nagyon jólesett - jól esett, de sajnos előre tudni lehetett, hogy karácsonyra már nem lesz belőle semmi, így a lelki szemeimmel lefényképeztem, hogy fehér karácsonyunk legyen. Addig is amíg a Jézuskára vártunk,a gyerekek ezeket bontogatták:

Miközben a Mikulás hőlégballonnal elszállt felettünk és ünnepi hangulatot teremtettünk, elkészült a karácsonyfa és a Jézuska is megérkezett hozzánk:

Úgy tűnik idén is jók voltunk...

25-én Adára mentünk és ott is jól éreztük magunkat és sokat ettünk. Érdekes volt december 26-án napsütésben, kb. 18 fokban a Tisza parton sétálgatni.

 --- És most megszakítom az írást, mert ki kell mennem havat lapátolni. ---