Mikulás?

Ma reggel Bíborka:
- De Anya (mostanában minden nekem címzett mondat deanyával kezdődik, előbb-utóbb sikítani fogok!), vasárnap nektek is korán kell majd kelni, ha nem rakjátok be az ajándékokat a csizmákba már előző este.
- Mi vagyok én, Mikulás?

Mondókáink...

Bíbor egy hétig nem volt suliban. Az első nap után:
- Nem maradtam le a balettról, mert elmaradt. G. néni  temetésen volt.
- Azóta nem jár tanítani... (Beni)

Karácsonyi készülődés 2

Mivel a pizsamapartit mégiscsak elhalasztottuk határozatlan időre, volt időm varrni barátnőmtől kölcsönkért varrógépen, és végre karácsonyi hangulatba öltöztettem az árválkodó függönykarnisokat. Íme:

Étkező:

 

Gyerekszoba

A gyerekek pedig már elkezdtek listát írni a Jézuskának...

Karácsonyi készülődés

Úgy tűnik idén korán ráhangolódunk a karácsonyra. Bár lehet, hogy nem kéne, mert amint elkezdtem karácsonyi anyagot varrni, elromlott a varrógépem. Viszont Bíborka belevetette magát a díszkészítésbe (persze lehet, hogy nagy szomorúságában tette ezt, mert betegsége miatt elmaradt a szülinapi pizsamapartija) és együtt ezeket készítettük:

A pizsamapartit azért persze egy hét csúszással megtartjuk. Mivel - nagyjából - itthon vagyunk betegszabin, legalább több időnk lesz rákészülni.

Mondókáink...

- Annyira unom már az orrfújást. Lehet, hogy kifolyok a saját orromon.

Ritmikus gimnasztika

Megvolt az idei tanév első ritmikus gimnasztika versenye, Kaposváron a Berczik Sára Emlékverseny. Enikőékkel mentünk, a megbeszéltnél 2 órával korábban érkeztünk és úgy fogadtak minket, hogy nem baj, siessünk átöltözni, mert a tervezettnél gyorsabban halad a verseny. Persze ekkor még nem mindenki volt ott a csapatból, úgyhogy kicsit idegesek is lettünk. Végül a kiírthoz képest egy órával később került sorra a mi csapatunk, nem tudom minek kellett stresszelni a lányokat az elején. Viszont 2. lett a csapat (kb. 12-ből), arany minősítéssel, úgyhogy mindenki boldog volt. A képek nem lettek túl jók, de azért párat felraktam ide. Este 9 után indultunk haza, a lányok rendesen be voltak még zsongva. Bíborka egyszer csak felkiáltott (ő ült hátul középen), hogy VIGYÁZZ!, fékcsikorgás, csattanás. Mázlink volt, egy hatalmas szarvassal találkoztunk, jobb oldalról ugrott át az úton és "csak" a bal visszapillantót vitte le. Először a visszapillantó keretét találtuk meg, aztán a tükröt is, ami csak kicsit volt összetörve és G. egy bevásárló központ parkolójában összerakta és visszapattintotta a helyére. Ekkor azért az is kiderült, hogy a szarvas a motorháztető bal felén két csíkot hagyott, szerintem a hátsó patáival. Bíborka szerint nagyon szép szarvas volt és reméli, hogy nem lett semmi baja (ő ilyennek látta a szarvast). Enikő nagyon megijedt, innentől csak az utat nézte (néha Bíborkára is rászólt, hogy figyeljen) és próbálta a szemét nyitva tartani. Egy darabig sikerült is, de aztán elaludt. Bíborka is elaludt az ölemben és így értünk haza éjjel 1 órakor.

Azt hiszem, most már kezd úgy kinézni a blog, ahogy szeretném, köszönet érte Főmoly Bencének.