Még tavaly

kirándultunk. 

Felfelé:

Fent:

Lefelé pedig láttunk egy óriási csillagánizst:

Voltunk Erdélyben

Régi álmom valósult meg ezzel, de nem úgy, ahogy számítottam rá. Azt hiszem, csodát vártam, csoda pedig nem történt, a katarzis elmaradt. Nem értem, amikor azt mondják: „Erdélybe mentek? De jó nektek, úgy irigyellek titeket! Ott olyan kedvesek és vendégszeretőek az emberek.” Igen, azok. De mi (szinte) minden nyaralásunk/utazásunk során kedves és vendégszerető, segítőkész emberekkel találkoztunk. Szóval a különbségtételt nem értem.

Egyébként meg Erdély gyönyörű, csak rövid volt az idő ahhoz a sokmindenhez, amit meg akartunk nézni. Sokat autóztunk a hőségben, rossz utakon, ami azért kicsit rányomta a bélyegét az egész utazásra.

Indulás előtt két nappal Sas belerúgott az ágyba, bedagadt és lila volt a kisujja. Induláskor Bíbor nyakmerevedést kapott, úgyhogy a nyaralás első napját végigszenvedte, utána lassan múlt a fájdalom. Nekem is volt egy kis egészségügyi problémám, így indultunk neki a hosszú útnak. Odafelé megálltunk a Tordai hasadéknál:

Zetelakára este 7-kor érkeztünk meg, a házigazdánknak, aki erőst-erőst ízesen beszélte a magyar nyelvet, azonnal sikerült pár kupica pálinkát belénk erőltetnie. A ház tornácáról gyönyörű kilátás nyílt a dombokra, és a szomszéd pottyantós budijára is.

Másnap (az én javaslatomra) elmentünk Énlakára. Csodaszép kis falu, unitárius templommal a hegytetőn, körülötte a temető (és e körül terül el a falu) 500 éves hársfával. 

Innen Bözödre mentünk, az elárasztott faluba:

de valószínű nem véletlenül mondja a GPS, hogy a hosszabb úton menj te hülye!, mert a rövidebb utat (20 km) több mint egy óra alatt tettük meg, ráadásul ekkor derült ki, hogy nem jó az autónkban a légkondi. 40 fok volt. Eléggé kikészült mindenki.
Este Székelyudvarhelyen bevásároltunk, ahol a parkolóban lehetett micit (ejtsd: mics) venni (olyan, mint a csevap), de mire kijöttünk bezárt, Józsinál ez volt az utolsó csepp a pohárba. Rántottát vacsiztunk és bepácoltuk a másnapi husit.

Harmadik napon feltúráztunk a Madarasi Hargitára (oda-vissza kb. 22 km). Ilyen kopjafák, keresztek vannak a hegytetőn:

Este isteni húst sütöttünk tárcsán.
Negyedik nap Bálványosfürdőn megnéztük a büdösbarlangot (tényleg büdös, és ha az ember bemegy, érzi, hogy szép lassan kúszik fel a meleg a testében.) Utána a Szent-Anna tónál voltunk, ahol nagy volt a tömeg és hideg volt a víz. Viszont itt megkóstoltuk a micit. Hazafelé megnéztünk egy szép kis ortodox templomot, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok a kihívóan nagy, bádogtetős ortodox templomok, amiket eddig láttam itt a határhoz közel:

Ötödik nap Székelyudvarhelyen sétáltunk, aztán Oroszhegyre mentünk és beköszöntünk ahhoz a családhoz, ahol tavaly Angi volt elszállásolva. A bodzaszörp és az áfonyapálinka is finom volt. Utána felmentünk a kilátóhoz:

majd jó turisták módjára bevásároltunk a korondi bazársoron. Este szalonnát sütöttünk.
Hatodik napon a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándultunk. Mindegyik csodaszép, a Gyilkos-tavat elvileg egy óra alatt körbe lehet járni, gyakorlatilag a kör végén már nem a tónál voltunk, hanem egy építkezésen (pedig a jelet követtük).:

Este Bélánál vacsoráztunk erdélyi töltött káposztát, hallgattuk az ízes székely beszédet, krumplibort ittunk.
Hetedik nap megpihentünk nagyot túráztunk a Vargyas szorosban. Először Kirulyfürdő felől akartuk megközelíteni, de az egyre rosszabb földút kifogott rajtunk, viszont az az erdő!, na nekem ez tetszett a legeslegjobban (és persze erről nincs kép). Az erdő közepén a falu, meg egy lepusztult régi diáktábor. Végül Homoródalmás felől közelítettük meg a szorost, és nagyot túráztunk.:

Nem látszik, de nagyon meredek volt.

Ilyen magasan is voltunk.

A szorosban ekkora volt a víz, általában hídon lehetett átkelni, de egy helyen egy ilyen fatörzsön. A bátrak állva mentek át. Mire én elindultam volna, kiderült, hogy nem is arra kell menni.

Voltak pillanatok, amikor igazán féltem, Bíborka kétszer kiborult. Láttunk (valószínű) medvekakit, egy kutya meg végig jött velünk, otthonosan mozgott a meredek hegyoldalon is:

Aznap is nagyon meleg volt (egyébként minden nap), a pocsolyákba mindig lehasalt:

Megosztottuk vele a szendvicsünket. Még az autót is követte, amíg a földúton mentünk, végül a 80-90 km/órás sebességet már nem bírta.
Este Daginál vacsoráztunk nagyon finom helyi sajttal töltött rántottbordát.
Esténként hazafelé (a szállásra) tartva rendszeresen találkoztunk a szomszéd faluban az éppen hazasétáló tehenekkel:

Nyolcadik nap indultunk haza, láttuk a bánffyhunyadi romapalotákat, és megnéztük a Tordai sóbarlangot, szuper hely, jó hűvös van, tiszta a levegő és ilyen futurisztikusan néz ki:

Hát ilyen csodaszép Erdély.

Idén is

Igen, idén is voltunk nyaralni. Jó ez az üdülési csekkes rendszer, az ember nem izgulja agyon magát egész évben, hogy vajon lesz-e miből nyaralni egy kicsit. Éljen a Vállalat!
Naszóval:

Ez a kemping strandrésze volt.

Úgy kezdtük, hogy Balatonboglárra érvén igencsak erősen fújt a szél. Persze azért csobbantunk a Balatonban. Egyszer. Aztán Vonyarcvashegyen kempingeztünk. Jó kis kemping volt, csak éppen nyírták a füvet, amikor odaértünk. Meg másnap is nyírták a füvet. Béreltünk a kempingben csónakot, és megismerkedtünk a zord vizirendőrökkel. Másnap estére elmentünk Kánba, ide az utolsó 3,5 km-t negyed óra alatt tettük meg autóval. Már éppen arra gondoltunk, hogy talán mégsem itt kellett volna szállást foglalni, mikoris megérkeztünk a skanzenhez, amiben 4 napig laktunk. Az egész falu (meg a mellette lévő Gorica is) olyan volt, mintha kicsit visszamentünk volna az időben. És füvet nyírtak!

Ilyen házak voltak a faluban

Ebben laktunk mi

Ilyen volt belülről

Én még sosem láttam ilyen tükrös kanapét., meg olyan házat, amiben három cserépkályha van.

Nem volt egyszerű, de a térerőt azért mindenhol megtaláltuk.

Túrázgattunk, és minden túránkat Ács Lukácsnál kezdtük, a szabadtéri Maci-bárban, ahol csak gongatni kellett, és már jött is Lukács. Mint kiderült, évente megrendezik a Káni filmfesztivált, ahol lehet, hogy filmeket nem vetítenek, de hogy jó buli, az biztos. Rábukkantunk a Fekete István Emlékösvény egy részére, a Fekete István füvészkertre, ahol Fekete István idézeteket lehet olvasni (merthogy Fekete István itt volt segédtiszt). Pl. ilyen vicceseket is mint ez meg ez.
 

Maci-bár Ács Lukáccsal

Pami a pulton

A 13. Káni filmfesztivál hirdetése

 Orfűn a tó nagyon hideg volt. A ház tulajdonosa egy épülő kőbányában dolgozott, úgyhogy azt is megnéztük Hatalmas volt és ekkora gépek voltak, meg még ennél is nagyobbak:

Kán után a Szálkai tóhoz mentünk. Itt egy nem annyira felszerelt kempingben aludtunk (itt is füvet nyírtak!), de a táj szépsége és a már nekem is megfelelő hőmérsékletű víz kárpótolt. Reggel fél nyolckor a dombok között igencsak kellemeset úszkáltunk.

A szúnyogok persze mindenhol megettek minket. Aztán hazajöttünk, dolgoztunk egy csomót a kertben (füvet is nyírtunk), aztán vége lett a szabadságnak és most itt vagyunk gyerek nélkül, megint hetekig, brühühü.

Jó hír

Hazafelé tart a gyerek a Budapest-Szeged vasútvonalon az osztálykirándulásról. Próbálom elérni telefonon, hogy szálljon le Szatymazon. Telefonja egész hétvégén kikapcsolva. Nosza hívom a tanárt:
- Jónapot kívánok. P.B, anyukája vagyok. Legyenszíves szólni neki, hogy ne menjen Szegedig, Szatymazon szálljon le. Őt nem tudom elérni, mert ki van kapcsolva a telefonja.
- Igen, azért nem tudja elérni, mert elhagyta a telefonját.
- Hát ez remek... (ó, hogy az a...)
.....
- Akkor szólok Balázsnak, hogy szálljon le Szatymazon.
- Inkább Benedeknek szóljon, én őt várom.
- Jaaa,  ő nem hagyta el a telefonját.
- Ó, ez aztán a jó hír.

Kirándulás október 23-25

Tardoson voltunk a Gerecse hegységben. Úgy volt, hogy Halászékkal megyünk, de ez nem jött össze, így Józsi elhozta a lányokat, aztán ment haza. Az önkormányzat vendégházában foglaltunk szállást, tetszett a ház, három család is kényelmesen elfér benne (www.tardos.hu). Előre főztünk egy pörköltet, meg sütöttünk oldalast, hogy csak melegíteni kelljen. Pénteken hajnalban keltünk, így 10-kor már el tudtunk indulni túrázni. Jó idő volt, de az előző napokban leesett eső miatt nagy volt a sár a földutakon. De a sárban legalább jól ki lehetett venni az őz, vaddisznó és jeti nyomokat. Szép és nedves volt az erdő. A Nagy-Gerecsén van egy kilátó, ami szerintem nagyon durva, kb. 22 m magas betonhenger, fent semmi perem csak két vaskorlát körbe comb és mellmagasságban. Bíborka nem jött fel, Blanka nagyon félt (már a vaslétrákon is, amin fel kellett mászni), csak a fejét dugta ki a legfelső szinten. Én kimentem, és a tető közepén kucorogtam. Sas, Benedek és Angéla simán járkáltak a korlát mellett. 10-12 km-t mentünk aznap.Este akartunk tüzet gyújtani, de nem volt gyufánk. Másnap reggel esett az eső, elmentünk Esztergomba, az Aquaszigetben akartunk fürödni, de nem engedtek be mert megtelt. Nagyon bunkó stílusban utasítottak el minket. Elmentünk sütizni, sétáltunk a városban, aztán visszamentünk Tardosra, ahol megnéztük a közeli horgásztavat és még ott is sétáltunk egy kicsit. A szálláson társasoztunk a gyerekekkel (mi az: barna, szőrös és teje van?). Vasárnap reggel azért elég vicces volt, hogy 9 órakor vártuk a házinénit, és csak vártuk, vártuk..., aztán Sas beszélt Józsival telefonon, és kiderült, hogy óraátállítás volt. Egy nagyon szép turistaúton eltúráztunk Tatára (8-10 km) Bajon keresztül. Józsi reggel autóval elment tatáig, onnan felbiciklizett oda, ahonnan mi elindultunk a turistaúton (ahol az autót hagytuk), és utánunk jött. Érdekes volt, hogy az egyik hegy tetejére vezet fel Jézus kálváriára (mi ugyebár visszafelé követhettük ezt nyomon). Azért nem lehet könnyű az a húsvéti körmenet. Tatán sütiztünk, meg sétáltunk, a gyerekek jót fogócskáztak a várromok között, amíg én heverésztem a várfalon a fiúk meg elmentek a kocsiért. Sajnos csak a szálláson készítettünk képeket, ezek itt láthatók. Ja, és Moly és Blanche hatására elkezdtem az iszonyú csúnya borítójú, Árvíz Indiában című könyvet (itt nem az a borító jelenik meg, ami nekem van).