Voltunk Erdélyben

Régi álmom valósult meg ezzel, de nem úgy, ahogy számítottam rá. Azt hiszem, csodát vártam, csoda pedig nem történt, a katarzis elmaradt. Nem értem, amikor azt mondják: „Erdélybe mentek? De jó nektek, úgy irigyellek titeket! Ott olyan kedvesek és vendégszeretőek az emberek.” Igen, azok. De mi (szinte) minden nyaralásunk/utazásunk során kedves és vendégszerető, segítőkész emberekkel találkoztunk. Szóval a különbségtételt nem értem.

Egyébként meg Erdély gyönyörű, csak rövid volt az idő ahhoz a sokmindenhez, amit meg akartunk nézni. Sokat autóztunk a hőségben, rossz utakon, ami azért kicsit rányomta a bélyegét az egész utazásra.

Indulás előtt két nappal Sas belerúgott az ágyba, bedagadt és lila volt a kisujja. Induláskor Bíbor nyakmerevedést kapott, úgyhogy a nyaralás első napját végigszenvedte, utána lassan múlt a fájdalom. Nekem is volt egy kis egészségügyi problémám, így indultunk neki a hosszú útnak. Odafelé megálltunk a Tordai hasadéknál:

Zetelakára este 7-kor érkeztünk meg, a házigazdánknak, aki erőst-erőst ízesen beszélte a magyar nyelvet, azonnal sikerült pár kupica pálinkát belénk erőltetnie. A ház tornácáról gyönyörű kilátás nyílt a dombokra, és a szomszéd pottyantós budijára is.

Másnap (az én javaslatomra) elmentünk Énlakára. Csodaszép kis falu, unitárius templommal a hegytetőn, körülötte a temető (és e körül terül el a falu) 500 éves hársfával. 

Innen Bözödre mentünk, az elárasztott faluba:

de valószínű nem véletlenül mondja a GPS, hogy a hosszabb úton menj te hülye!, mert a rövidebb utat (20 km) több mint egy óra alatt tettük meg, ráadásul ekkor derült ki, hogy nem jó az autónkban a légkondi. 40 fok volt. Eléggé kikészült mindenki.
Este Székelyudvarhelyen bevásároltunk, ahol a parkolóban lehetett micit (ejtsd: mics) venni (olyan, mint a csevap), de mire kijöttünk bezárt, Józsinál ez volt az utolsó csepp a pohárba. Rántottát vacsiztunk és bepácoltuk a másnapi husit.

Harmadik napon feltúráztunk a Madarasi Hargitára (oda-vissza kb. 22 km). Ilyen kopjafák, keresztek vannak a hegytetőn:

Este isteni húst sütöttünk tárcsán.
Negyedik nap Bálványosfürdőn megnéztük a büdösbarlangot (tényleg büdös, és ha az ember bemegy, érzi, hogy szép lassan kúszik fel a meleg a testében.) Utána a Szent-Anna tónál voltunk, ahol nagy volt a tömeg és hideg volt a víz. Viszont itt megkóstoltuk a micit. Hazafelé megnéztünk egy szép kis ortodox templomot, ami sokkal szimpatikusabb, mint azok a kihívóan nagy, bádogtetős ortodox templomok, amiket eddig láttam itt a határhoz közel:

Ötödik nap Székelyudvarhelyen sétáltunk, aztán Oroszhegyre mentünk és beköszöntünk ahhoz a családhoz, ahol tavaly Angi volt elszállásolva. A bodzaszörp és az áfonyapálinka is finom volt. Utána felmentünk a kilátóhoz:

majd jó turisták módjára bevásároltunk a korondi bazársoron. Este szalonnát sütöttünk.
Hatodik napon a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz kirándultunk. Mindegyik csodaszép, a Gyilkos-tavat elvileg egy óra alatt körbe lehet járni, gyakorlatilag a kör végén már nem a tónál voltunk, hanem egy építkezésen (pedig a jelet követtük).:

Este Bélánál vacsoráztunk erdélyi töltött káposztát, hallgattuk az ízes székely beszédet, krumplibort ittunk.
Hetedik nap megpihentünk nagyot túráztunk a Vargyas szorosban. Először Kirulyfürdő felől akartuk megközelíteni, de az egyre rosszabb földút kifogott rajtunk, viszont az az erdő!, na nekem ez tetszett a legeslegjobban (és persze erről nincs kép). Az erdő közepén a falu, meg egy lepusztult régi diáktábor. Végül Homoródalmás felől közelítettük meg a szorost, és nagyot túráztunk.:

Nem látszik, de nagyon meredek volt.

Ilyen magasan is voltunk.

A szorosban ekkora volt a víz, általában hídon lehetett átkelni, de egy helyen egy ilyen fatörzsön. A bátrak állva mentek át. Mire én elindultam volna, kiderült, hogy nem is arra kell menni.

Voltak pillanatok, amikor igazán féltem, Bíborka kétszer kiborult. Láttunk (valószínű) medvekakit, egy kutya meg végig jött velünk, otthonosan mozgott a meredek hegyoldalon is:

Aznap is nagyon meleg volt (egyébként minden nap), a pocsolyákba mindig lehasalt:

Megosztottuk vele a szendvicsünket. Még az autót is követte, amíg a földúton mentünk, végül a 80-90 km/órás sebességet már nem bírta.
Este Daginál vacsoráztunk nagyon finom helyi sajttal töltött rántottbordát.
Esténként hazafelé (a szállásra) tartva rendszeresen találkoztunk a szomszéd faluban az éppen hazasétáló tehenekkel:

Nyolcadik nap indultunk haza, láttuk a bánffyhunyadi romapalotákat, és megnéztük a Tordai sóbarlangot, szuper hely, jó hűvös van, tiszta a levegő és ilyen futurisztikusan néz ki:

Hát ilyen csodaszép Erdély.