Nagyon sokáig olvastam ezt a könyvet. Nem azért mert olyan nehéz olvasni, vagy mert nem jó könyv, hanem mert hangulat kell hozzá. Írni sem könnyű róla.
Sok ilyen ezo-izés könyv van mostanában. Nem olvastam nagyon sokat, de valahogy vonzódom az ezo-hoz, mondhatni látok benne fantáziát. A.J. Christian nem igazán mond új dolgot (légy önmagad, nincs jó és rossz, csak egység van, használd a tudatod, meditálás, energia, létezés). Pl. arról sem itt olvastam először, hogy a tárgyaknak tudatok van: Lázár Ervin: Mit ugrálsz hideg? című meséje jut először eszembe, de hát sok-sok mesében előfordul ez:). Közben olvasgattam a mek-en Weöres Sándor: A teljesség felé című könyvét, és lényegében ugyanezeket fogalmazza meg: „A létezés
Nézz meg egy kődarabot, egy kalapácsot, egy bokrot, egy paripát, egy embert: mindegyik keletkezett, pusztuló, határolt, egyéni, külön-lévő. A létezés mindenben azonos.
A sokféle keletkező és pusztuló alakzat: ez az élet.
Az örök egymásután, melynek minden alakzat csak egy-egy állomása: ez a létezés.
Az ember az egyetlen, aki a változókban a névvel rögzíthetőt keresi: értelme van.
Az ember az egyetlen, aki önmagában egyéni és feltételes dolgok alá, a közös és feltétlen létezésig ás: lelke van.
Az egyéniség szétbontása
Egyenként vizsgáld át egyéniséged minden tartalmát és rendezgesd. Figyeld meg szokásaidat: honnan erednek, mit művelnek, hova tartanak.
Bontsd szét egyéniségedet és minden tartalma idegenként fog mutatkozni előtted.
Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy elszegényedsz: mert helyébe-tódul a határtalan összefüggés gazdagsága.
Bontsd szét egyéniségedet és ne félj, hogy bármit is elveszítesz: mert ha a mosdatlant kiutasítod, mosdottan a helyén találod.
Bontsd szét egyéniségedet és szabaddá válnak lelked végtelen áramai, melyek nem benned vannak és nem kívüled, áthatnak mindenen.
Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.
A teljes-ember
Ha külön-külön felismerted változatlan alaprétegedet: időtlen-határtalan lényedet, melyben az örök mérték rejlik; s ennek időbeli, véges ruháját: soktagozatú egyéniségedet, melyben az esetenkénti igények rejlenek: módodban van, hogy az örök lényed s nem a folyton-változó egyéniséged vezessen...”
Az újdonság - számomra - ebben a könyvben az, hogy egy egész világnézetet, világfelfogást ír le. Nem úgy, mint egy hagyományos (értsd: a mi civilizációnk szerinti) értelemben vett vallást, hanem emberközpontúbban, nem isten van a központban, hanem a tudatod, ami persze egységet alkot egy nagy közös tudattal (amit persze lehet istennek is nevezni, vagyis mindenki isten). Alaposan megmagyarázza, hogy hogyan is épül fel a világ. Elég didaktikusan meséli el ezt az egészet, kevés a párbeszéd (ezért is ment olyan lassan az olvasás), a kerettörténet viszont tetszik. Elgondolkodtató, hogy mi mindenre lennénk képesek a tudatunkkal (és én elhiszem, hogy vannak olyan emberek, akik tényleg képesek), illetve hogy mindenkinek az a tökéletes amit éppen megél (legyen az nagy öröm, vagy irtózatos szenvedés). Hm. Meg az idő, ami nem is múlik (Az Anna Kareninát olvastam ezzel egyidőben, és ott erre figyeltem fel ennek kapcsán: "S amit ekkor látott, később nem látta sohasem. Különösen az iskolába siető gyerekek, a tetőről a járdára röppenő szürkéskék galambok s a liszttel beszórt zsemlék, amelyeket egy láthatatlan kéz akkor rakott ki: ezek hatották meg. Ezek a zsemlék, a két fiúcska s a galambok földöntúli lények voltak. S minden egyidőben történt: a fiú a galamb felé futott, s közben mosolyogva Levinre pillantott; a galamb csapkodni kezdett a szárnyával, s a levegőben reszkető hópihék közt, a napban megvillanva fölröppent, egy ablakocskából pedig megcsapta a frissen sült kenyér illata, s ugyanakkor zsemléket raktak ki. Mindez oly szokatlanul szép volt így együtt, hogy Levin elnevette és elsírta magát az örömtől.")
Ja és persze a határtalanság: "Az én létezésem korlátlan korlátot és határtalanul sok határt tartalmaz a nem-cselekedve cselekvés állapotában."
Hát ennyi, lehet, hogy össze-vissza beszélek...
